Egyesületek
Tavaszváró Nyugdíjas Egyesület | Szikvirág Egyesület Apaj Kultúrális Életéért | RC OFF-ROAD AUTÓ MODELLEZŐ EGYESÜLET | Iskolánkért Gyermekeink Jövőjéért Egyesület | Apaji Polgárőr Egyesület | Az Apaji Pitypang Óvoda Gyermekeiért Egyesület

Túl vagyunk az első X-en!

Tízedik alkalommal rendezte meg az Apaji Tavaszváró Egyesület a Kistérségi és Nemzetközi Nyugdíjas Találkozót. Ennek a rendezvénynek komoly hagyománya van községünkben és az idelátogató egyesületek klubok körében.

A rendezvény megnyitóbeszédében Novák Pál polgármester a barátságot és összefogást, a bátor vállalkozó szellemet emelte ki.Részlet a megnyitó beszédböl:

,,Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert fáradságos életükkel kiérdemelték, nem is abból a józan előrelátásból, hogy egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre, hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt! Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!" - írja Müller Péter.
Kedves Nyugdíjasok, kedves Vendégeink és meghívottaink!
A X. Kistérségi és Nemzetközi nyugdíjas találkozó alkalmából engedjék meg, hogy nagy szeretettel és tisztelettel külön köszöntsem az Lengyelországi Jasló városából érkezet Harmadik kor egyeteme nyugdíjas csoportot és a hazai 25 vendég csoportot.
Mintha csak ma lett volna, amikor az első ilyen találkozót rendezték az apaji tavaszvárók a kultúrházban, ahol a 200 vendég óriási számnak számított, és tessék: máris eltelt 10 év és a 800 fős vendégsereg a településünk létszámát gyakorlatilag megduplázza erre az egy napra.
A kistérségi nyugdíjas találkozó túl van az első x-en és túl nyújtotta karjait a kistérség határain is, hiszen ma már Magyarország teljes területéről és a határokon túlról is érkeznek Apajra vendégek.
Sok minden történt ebben az évtizedben, így készítettem egy számvetést, mely nem teljes ugyan, de tartalmazza azokat a legfontosabb dolgokat, melyekben nyugdíjasainkkal együtt dolgoztunk, vagy amelyek a találkozókat jellemezték:
- az elmúlt tíz esztendőben több mint 200 fellépést láthattak a találkozókon.
- A Tavaszvárók klubházat újítottak fel, melyet Szomor Dezső úr támogatásként enged át a nyugdíjasoknak.
- Építettünk együtt utat és parkolókat, újítottunk fel óvodát és iskolát, készítettünk együtt kerítést a temetőben.
- Az önkormányzattal közösen 4 pályázaton, míg önállóan 3 pályázaton indultak és nyertek a nyugdíjasok.
- Hat évvel ezelőtt a budapesti Vám és Pénzügyőrség Nyugdíjas Klub tagjaival fát ültettünk és a kis vessző mára fává cseperedett, amit egy emléktábla is jelez.
- Az első szabadtéri találkozón még kölcsön színpadon szerepeltek a fellépők, ma a nyugdíjasokkal közös pályázattal megvalósult fedett színpadon szerepelhetünk.
- az Erdélyből érkezett Bibarcfalvi táncosok lendületes produkciója közben az ácsolt színpadunk majdnem összedőlt, akkori falugondnokunk produkció közben erősítette meg azt.
- négy éve egy hirtelen jött vihar miatt a kultúrházba kellett menekülni, s amíg az eső egész nap szakadt, addig a csoportok rendezetten és mosolyogva adták elő műsorszámaikat, miközben a nézősereg is forgószínpad szerűen cserélődött.
- 6000 adag ételt fogyasztottak el.
Tisztelt Szépkorúak! Kettő és huszonkét éves koruk között nagyon sokan drámai változáson esnek át. Rögeszméjükké válik, hogy megteremtsék biztonságukat és bebiztosítsák magukat. Estéiket a tévéhez láncolva töltik el, és celluloidhőseik merész tetteitől el vannak ájulva. Nagy adag szappanoperával és helyzetkomikummal töltik fel magukat, mialatt életük egyre unalmasabb évek sorozata lesz. Az élet attól izgalmas, ha új dolgokat teremtünk. Ha folyton a biztonság után kutatunk, az elsorvasztja az életerőnket.
Merni kell vállalkozni. Megtanulni egy új szerepet, elsajátítani egy olyan táncot, amit 30 évesen biztosan nem adtunk volna elő.
Irigykedve, és reménnyel eltelt szívvel tekintek önökre, hiszen Önök mertek és mernek vállalkozni. Kiállni több száz társuk elé, sokszor akár valóban vicces balett ruhában. Megtették volna ugyan ezt 30 évvel ezelőtt is? Itt már nem biztos az igenlő válasz. De most megteszik és ez a lényeg! Ezzel sugároznak erőt, energiát, így mutatnak példát és az ilyen rendezvényekkel húznak minket is a jövő, talán az elkerülhetetlen sorsunk felé.

Megköszönöm a mosolyt, mit Önöktől kapok. Eszembe jut a nagymama lekváros piskótája, az apró kis dió amit Önökhöz hasonlítottam 9 évvel ezelőtt. Hiszen egy rám mosolygó néni a nagymama arcát juttatja eszembe, és egy kedves bácsi kézfogása az ezermester nagypapa kezére emlékeztet. A „Tavaszváró Nyugdíjas egyesületünk” tagjainak munkája nem más, mint nagyszülői gondoskodás mellyel felénk a szívükből, szeretetükből, lendületükből sugárzó fiatalságot közvetítik!
Carl Gustav Jung szavaival szeretném zárni soraimat: „A személyiség az élet folyamán fejlődik ki, nehezen vagy egyáltalán nem magyarázható csírafelépítményekből, és csak amit teszünk, az mutatja majd meg, kik vagyunk. Olyanok vagyunk, mint a nap, amely táplálja a föld életét, és mindenféle szépet, különöset és rosszat csalogat elő; olyanok vagyunk, mint az anyák, akik ismeretlen boldogságot és szenvedést hordoznak méhükben. Eleinte nem tudjuk, milyen építő vagy gonosz tettek, milyen sors, milyen jó vagy rossz készülődik bennünk; csak az ősz mutatja meg, mit nemzett a tavasz, és csupán este lesz világos, mit kezdett el a reggel.”

Önök a mi TAVASZUNK, s az Önök erejéből színes virágként egy sokszínű rendezvény született.
Önök most példával járnak előttünk és ez előtt meghajolva szeretnék nagyon jó szereplést, az előadásokhoz jó szórakozást és majd délben a puszta ételéhez jó étvágyat kívánni. Ezzel az X. Kistérségi és Nemzetközi Nyugdíjas találkozót megnyitom.

A megnyitó után Szabó Péter nagytiszteletű református lelkész tartott ünnepi istentiszteletet, mely után a Jaslóból érkezett lengyel küldöttség megkezdte a bemutatkozó műsorok sorát.