Apaj
Apaj története | Hírek, beszámolók | Programok | Élőkép (webkamera) | Arculati Kézikönyv

Ünneplünk október 23-án?

Nemzeti ünnepünk október 23-a, mégis bennem mindig a megemlékezés fogalma kerül elő ha rá gondolok. Ünnepeljük, dicsőítjük a hősöket, akik életüket adták a haza szabadságáért, de a szomorúság erősebb érzelem bennem ha az 56-os eseményekről olvasok vagy rájuk gondolok. Fegyvertelen diákokra és tanáraikra, a hozzájuk csatlakozó munkás és polgári rétegek, megpecsételt emberi sorsok vesztek el egy pillanat alatt, mikor a sortűzre parancsot adott a diktatórikus vezetés.

Az ország határaitól visszaforduló szovjet haderő támogatása nélkül nem győzhették volna le ezt a forradalmat, de a magára hagyott ország nem bírt a politikai és hadi túlerővel. A bosszújuk pedig határtalan volt.

E rövid összegzése az 1956-os eseményeknek nem tudja visszaadni azt a hihetetlen, bizakodással teli lelkesedést és reményt, mellyel a diákok és a hozzájuk csatlakozók szembeszáltak a szovjet és a magyar diktatórikus erőkkel szemben, majd azt a rengeteg kínt, könnyet, fájdalmat, elveszettség érzetet és reménytelenséget, amit akkor éreztek amikor elbukott ez a magára hagyott szabadságharc, hiszen a demokratikus nyugati társadalmaknak az olaj és a kereskedelmi út, azaz a Szuezi-válság sokkal fontosabb volt, mint a hamvaiban elfolytott középeurópai picinyke MAGYAR DEMOKRÁCIA.

A 2020-as esztendő egész világunkat átformálta egy láthatatlan ellenséggel, egy vírussal, amivel nem bírunk. Találgatunk, ki tette, mi tette, de azt nem állíthatjuk, hogy nem létezik. Némán, csendben fertőz és öl. Megváltoztatja szokásainkat és megemlékezéseinket, így csak reményemet fejezhetem ki, hogy NEM RENDHAGYÓ lesz ez az ünnep sem. Mert hiszem, hogy fegyelemmel, amit nekünk, hétköznapi állampolgároknak kell tanúsítani, és kitartással, melyet a világ kutatói, tudósai adnak, hogy ellenszert találjanak, lehet még szabad világ, nem bukunk el, mint az 56-os Magyar Szabadság utáni vágy.